Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék- Minden este Morzsára, buzára Visszaszállnék Anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék - Nyári éjen, Fehér holdsütésben Elcsitulnék Jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem- Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék.   Ágh István: Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.   Kuczka Péter: Anyám keze Az én kezem még fehér, mint a kenyér béle, mind a kettő belefér, Anyám tenyerébe. Barna az ő tenyere, mint a kenyér héja, puhán simogat vele, arcom simogatja. Este, ha a lámpa ég, s mégsem látja senki, barna, jóságos kezét, kötényébe ejti. Szeme nagyon messze néz és a lámpa fénye, mint az édes, sárga méz, csorog szép kezére.   Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel. Vedd el tőlem, édesanyám, harmat csillag bársony szirmán. Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja.   Létay Lajos: Édesanyámnak Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám.   Beney Zsuzsa: Anya dúdolja Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jön az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget- ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap illatát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret- pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget- mindenkinél jobban téged így szerettelek.     Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem elárulta néked.   Fecske Csaba: A nagymamánál A nagymamánál jó, csak ott jó igazán. A nagymamának sok keze van, de ez igaz ám! Egyik kezével főz, a másikkal mosogat, a harmadikkal fejemen egy dudort borogat. A nagymamánál jó, mert ott van nagyapa, aki a mezőről tücsökszavú estét hoz haza.   Donkó László: Anyák napján Köszöntelek anyám lila orgonával, rózsafavirággal, tuli-tulipánnal. Köszöntelek anyám édes gyermekszóval áldjon meg az élet minden széppel, jóval! Könnyet sose ejtsél, mosoly legyen szádon, hisz te vagy a legjobb nékem a világon! Köszöntelek anyám lila orgonával, rózsafavirággal, tuli-tulipánnal.   Donászy Magda: Ajándék Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam.   Donászy Magda: Édesanyámnak Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ.   Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem.   Móra Ferenc : Anyának Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.   B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára Réges régen készülődünk erre a nagy napra hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja. Hajnal óta anyut lessük, Ébred-e már? Hív-e? Neki van a világon a legeslegjobb szíve. Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb napjuk, szobáját ma virágokkal telis-teli rakjuk. Amit érzünk, amit szólnánk vidám dalba öntjük, Édesanyát énekszóval szívből felköszöntjük.   Veres Csilla: Neked álmodom anyu Neked álmodom anyu a napnak sugarát lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát. Neked álmodom az égbolt gyöngyeit mint fürge tündérek aprócska könnyeit. Elhozom neked anyu a hulló csillagot zsendülő mezőkről az édes illatot. Elhozom én onnan méhecskét, virágot s megálmodom neked az egész világot.   Az édesanya Nincsen a gyermeknek Olyan erős vára, Mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál, Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, Amennyit az anya Meg ne érdemelne.   Ámon Ágnes: Anyák napjára Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett arany fénye lengjen. Ébresztem a kertet, minden fának ágát, Bontsa ki érette legszebbik virágát. Ébresztem a rigót s a vidám cinegét, dalolja mindegyik legszebbik énekét. Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon, az én Édesanyám mindig mosolyogjon!   Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél - bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál - szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó Anyácskám úgy szeretlek téged.   Devecsery László: Édesanyámnak Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: Édesanyám! Hozok néked messzi-égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem, belenézek és megértem: mily nagy kincs vagy énnekem. Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál, az, amit én tőled kaptam: e szépséges nagy titok, HOGY A GYERMEKED VAGYOK!   Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek? Édesanyám mit segítsek? Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Megpörköljem tán a kávét? Elszaladjak hagymaszárért? Neked száz és száz a dolgod, míg ebédünk egybehordod; míg az asztal megterítve, csak te fáradsz, te s megint te! Ámde én nem hagylak téged, tétlen mint is nézhetnélek? S épp ma van lám neved napja, hát így üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segítsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb? Megtennék én mindent érted, minden gondtól kímélnélek. Hogy vidáman élj sokáig, s ifjan lásd meg unokáid.   Szeresd édesanyádat Ő az, aki halkan Bölcsőd fölé hajol, Ő az, aki neked Altató dalt dalol. Megmosdat, megfürdet Megfésül szépen, Tündér mesét mond Lágy téli estéken. Amikor beteg vagy Ő az, aki ápol, Két szemében mennyi Aggódás, gond lángol. Ő az, aki mindig Imádkozik érted Nincs, óh nincs határa Nagy szeretetének. Tele van a lelke Érted égő fénnyel, Ne bántsd meg őt soha Engedetlenséggel.   Nagymamák köszöntője Erdő lánya, gyöngyvirága gyöngyöm-böngyöm gondot űz, rügy kipattog, madár csattog, barkát vet a parti fűz, zöld erdőben, zölden gyöngyen, fehér gyöngyből gyöngyvirág, gyöngyös gyönggyel, gyöngyvirággal, köszöntöm ma NAGYMAMÁMAT!   Nagymamának Tarka rétről kanyargós út szalad be a vadonba. - Ünnep van ma, ünnep van ma! - Kismadár is dalolja. Nyári lombok hajladoznak, tarka lepkék szállnak. Mit adjak e szép ünnepen az én nagymamámnak? Ez a színes virágcsokor elsuttogja halkan, amit neked nagymamám mondani akartam.

Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala Anya kezét fogni jó, száraz és meleg. Kerül árok és gödör, ha vele megyek. Anya kezét fogni jó, hogyha kutya jön, anya kicsit mosolyog, a kutya köszön. Anya kezét fogni jó, hogyha hull a hó. Egy szavára elkerül minden hógolyó. Kék köténye az öböl, én meg a hajó. Hajózik a képzelet, alszik a hajó.   Nadányi Zoltán: Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik, minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba kerül, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. "Anyu! Anyu! Anyu!" hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van, ilyen kis gyerekkel. "Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom, most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, anyu fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged.   Pákolitz István: Anyámnak Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal.   Iványi Mária: Nagyanyónak Halkan, puhán Szirom pereg Simogatja öreg kezed. Piros szegfű Halvány rózsa Téged köszönt Nagyanyóka.   Tordon Ákos: Anyák napi mondóka Anyukám, anyukám, találd ki, Hogy az én nagy kincsem ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te. Ültess hát, gyorsan az öledbe.   József Attila: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam, Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő- szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.   Anyák napjára Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára, Örül a bokrétám Minden egyes szála. S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon.   Anyámnak/Nagymamámnak Virágot kerestem Pirosat, fehéret, Bokrétába kötöm S odaadom néked. Nem is kivánok én Érette egyebet Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat) Az Isten tartsa meg.   Donkó László: Édesanyám Édesanyám tulipánfa, édes-kedves minden ága. Egyik ága édes lelke, hogyha sírnék, átölelne. Másik ága kedves karja, lázas testem betakarja. Édesanyám tulipánfa, engem ölel minden ága.   Azért mert szerettek, jöttem a világra. S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága. Szeressetek engem igaz szeretettel! A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!   Anyák napján reggel, mikor a nap felkel, Nagyanyókám elé állok, sok-sok szeretettel. Amíg mesét mondtál, kötöttél, horgoltál, Te az egész családunknak édesanyja voltál. Anyák napján reggel, mikor a nap felkel Nagyanyókám elé állok, sok-sok szeretettel.   Donászy Magda: Anyák napján Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.   Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja. Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja!   Öntözgetem Öntözgetem rózsafámat, De nem is hiába, Anyáknapja ünnepére, Kihajt minden ága. Nyilik kelyhe rózsa szálnak, Úgy tűzöm a kebelére Az édes anyámnak. Kis madárka szólj az ágon, Gyönyörűen, szépen, Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szivében.   Anyák napja van ma Üres a kis csóka fészek Egy májusi reggel. Az öt vidám csókagyerek Tán világgá ment el. Csóka mama szívdobogva Keresgette őket, De nem látták sem a nyuszik, Sem a fürge őzek. Jönnek! Szólt a kakukk, Ki a legmesszebbre látott, Kis csőrében mindegyik hoz Egy-egy szál virágot. Hol voltatok? Szólt az anyjuk, S megcsuklik a hangja. Neked hoztunk virágot, Mert ma van anyák napja.   Kiss Jenő: Meghajtom magamat Meghajtom magamat most friss csokor kezembe, sose vert a szívem ennél hevesebben. Nyújtom kicsi csokrom édes, jó anyámnak s töröm a fejem: néki mi mindent kívánjak? Gyöngyöt a nyakába? Sok zsírt a bödönbe? Mosógépet, hogy magát ne törje? Azt is, de leginkább hogy sokáig éljen, s boldog legyen, boldog, egész életében!   Anyáknapi köszöntő Szine szárnyú kis madárka csicsereg az ágon, Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron. Virág, madár, s az én szivem őszintén kivánja: Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja.   Osváth Erzsébet: Ha itthon vagy... Ha itthon vagy, olyan jó nekem. Szobánk is megszépül hirtelen. Vidám lesz minden: a cserép virág, a képeskönyvek és Mica cicánk. Tudom, nem lehetsz mindig velem. Hazavárlak mégis szüntelen – hangod hallani, játszani veled, megsimogatni fáradt, szép kezed.   Czeglédy Gabriella: Anyák napja Nem mondom meg Neked anya, (tudod, holnap Anyák napja), hogy kapsz tőlem kisterítőt, és bejártam még erdőt, szedtem Neked gyöngyvirágot, sok-sok csokrot majd meglátod! Ez lesz az év legszebb napja, ugye örülsz, Édesanya?   Mentovics Éva: A legszebb ünnepen Oly fénylő a pillantásod, mint égen a csillagok. Felém nevet kedves arcod, ha megjöttem, itt vagyok. Úgy ölel át féltő karod, mint dombok a völgyeket, melengető, kósza szellő a májusi zöld gyepet. Kacagásod oly gyöngyöző, mint erdőn a kispatak, amikor a lombok közül csörgedezve kiszalad. Hangod bársony melegével kényezteted lelkemet. Pihentető meséd után minden álmom szebb lehet. Fürgébben ver most a szívem, úgy lüktet, és kalapál… Ő is tudja, nincs szebb ünnep, e májusi szép napnál. Minden egyes dobbanása jóságodat köszöni. Az én édes, tündérlelkű jó Anyámat köszönti.   Devecsery László: Édesanyám haja Édesanyám haja: hó, múlt időkön: takaró. Véle múlt az életem: emlékeim keresem.   Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak. Édesanyám haja hó: ezüst úton takaró. Néki őrzök szavakat: versbe gyűjtöm azokat!   Kiss Jenő: Anyád szemében Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen... Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen!   Fazekas Anna: Köszöntő Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: „Be szép verset mondtál, lelkem, be jó is vagy, kicsi szentem!- S nyakam köré fonva karját ünnepeltük anyák napját.   Édesanyám szeme Olyan a te szemed, Mint a nap az égen, Őrködve kíséri Minden kis lépésem. Ragyogó sugarat Szór minden utamra – Őrködő szemedet Felhő ne takarja. Jóságos két szemed Őrizőm, oltalmam: Mint a fényes csillag Mindig úgy csüng rajtam. Jóságos két szemed Könnyet ne hullasson, Mint a fényes csillag Mindig mosolyogjon.   Bartos Erika: Anyák Barnaszemű édesanyám Úgy szólítom: Anyuka, Anyukám a pocakjában Hordott engem valaha. Anyukámnak anyukáját Úgy hívom, hogy Nagymama, Süteményt süt, gombócot főz, Messze száll az illata. Nagymamának anyukáját Úgy hívom, hogy Dédmama, Dédmamának kertje is van, Közepén egy fügefa. Dédmamának anyukáját Úgy hívják, hogy Ükmama, Ükmamának volt sok tyúkja, Meg egy büszke kakasa. Ükmamának anyukáját Úgy hívják, hogy Szépmama, Hajában a gyöngyös párta, Derekán a rokolya. Szépmamának anyukáját Úgy hívják, hogy Ómama, Tizenhárom leányának Egyike volt Szépmama. Hogyha nekem gyermekem lesz, Akkor leszek anyuka, Anyukámból nagymama lesz, Nagymamámból dédmama. Anyuka és Nagymama és Dédmama és Ükmama, Szépmama és Ómama is Egymásnak mind rokona.